Mellszorulástól való olvasás, Ijedtségtőlvaló olvasás - ónöntés, Igizettől való olvasás

Mikor a kicsikéknek a mellyik felszorult, akkor eljöttek hejzám, s akkor én olvastam nekik. Akkor három fej fokhagymára, s egy kicsi zsírra, akkor a tőt a kezembe vettem, s a fokhagymát szurkoltam, akkor azt mondtam: - hová indultál, hová indultál te kicsi szánkó, te nagy szánkó, te 77-féle szánkó? Én elindultam ennek a Marikának, belészálljak a testijbe. Piros vérét megigyam, szálkás húsát elszárajszam, testit harsogtassam, szüvét nyilaltassam. Te innét térj vissza, mert a szénvel elégetlek, a fokhagymával elejedbe állok, s tővel megszurkállak. Menj el, ki a hideg havasokra, szállj belé a vad gyermekeknek a testyikbe. Azoknak idd meg a piros vériket, szárazd szálkás húsikat, harsogtasd a testyiket. Ez a mellszorulástól való olvasás.

Osztán, amikor az ijedtségtől akkor ónt öntök, akkor mind csak kell kezdetlen víz kútból meríteni, s akkor egy tálba belétöltöd. S akkor az ónt teszed megengeszteni a tűzbe, béengedjen az ón. S akkor a kést a kezedbe veszed, s akkor a tálba így keresztesen vágod, akkor mind csak megmondod: - hová indultál, hová indultál te nagy ijedtség, te 77-féle ijedtség? Én elindultam, belészálljak ennek az Annának a testyibe, megigyam piros vérit, szálkás húsát elszárajszam, testyit harsogtassam, szüvét nyilaltassam. Te innét térj vissza, met az ónval elégetlek, késvel elváglak. Menj el ki a hideg havasokra, szállj belé a vad gyermekeknek a testyibe, azoknak idd meg a piros vériket, szárazd el a szálkás húsikat, harsodtasd a testyiket, nyilaltasd a szüviket. Hol a csitkók nem nyerítnek, a kakasok nem szólnak, a harangok nem zúdulnak, meg nem keresztelkednek, templomba nem mennek, keresztet nem vetnek. Ez a lányka meg van keresztelvel, ’z anyja meg van hitelődvel, keresztet vet, templomba mennek, imádkoznak. Én es imádkozom a boldogságos szép Szűz Máriának a szent tiszteletjére, dicséretire, hogy ettől az ónöntéstől ennek az Annának legyen megvigasztalása.

Annak a könyvünek a vót a neve, úgy mondták, szánkólevel. S akkor egyik a mástól még kérték el, mikor a kicsikének úgy felszorult a mellye, akkor azt a szánkólevelet elolvasták, s akkor ........egy csepp vizet....... tőtöttek, s kicsike szájába béeresztették. A régen úgy volt, de hát most nem es tudom senkinél nincs most, nem es hallottam. Vaj egy csángónénál, valahol még jársz, vaj ha meg tudod kapni. De nem hiszem, most meglegyenek azok.
Na mikor vaj egy beteg, ha szüve erőst fáj, vaj a feje erőst fáj, vaj a szüve másnak úgy fáj, hogy menen a szüvire valami, sendergeti, s rosszul van, s nem es tudja, mi baja van, se nem részeg, se nem semmi, akkor a meg van igizve. Azt mondják: - s akkor annak es min’ csak kezdetlen vizet merítnek, s akkor a kannával merítek, s akkor ráteszem a tűz helyire. Keresztet vetek, s akkor egy eleven szenet belévetek, s akkor azt mondom, hogy: - elindult a boldogságos szép Szűz Mária az ölibe az ő áldott Szentfiával. Megtalálkozott három zsidó leányval. Azok kitagargatták, megapolygatták, azt mondták: - olyan szép, fényes a te áldott Szentfiad, mint a szép fényes Nap. Második leán azt mondta: olyan szép fényes a te áldott Szentfiad, mint a szép fényes csillag. S a harmadik azt mondta: - olyan szép fényes a te áldott Szentfiad, mint a szép fényes Hold. S akkor az ő áldott Szentfiát mind a három halálra igizték. Visszatért a Boldogságos szép Szűz Mária, az ölibe az áldott Szentfiával, vizet vett a Jordán viziből, vizet vetett az ő áldott Szentfiának. Vizet vetek én is ennek a Marikának. - Akinek veted, akkor annak a nevét odamondod - s akkor az elmondom háromszorig, így, s akkor ez a vízvetés az igizettől há.