Naptánc

Lassú tűzzel guruló Nap
gabonával vemhes hónap
templomában áldozó pap
Mit tudsz a tűnő örömről,
ami a rügyön dörömböl
hőt-hűst váltó légbe bömböl?

Vasárnap van: ládd a réten
lányok kergülnek középen
mint a hattyúk habfehéren
kebelükben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy amit adnak
meg se kérdik. Így mulatnak.

Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!
Csókold hajról hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.

Pondró ébred zöld ereken
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen.
Lompos farkú szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.

Nap, ős-éjű forró csónak
élettelen maradj jónak
kötözőnek oldozónak.
Nap, ős-éjű forró csónak
élettelen maradj jónak
kötözőnek oldozónak.
(Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz)