Az albumról
Zeneszerző: Sebő Ferenc
Zene: Sebő-együttes (Barvich Iván, Orczi Géza, Perger László, Sebő Ferenc)
Közreműködők:
Bognár Szilvia - ének
Palya Bea - ének
Sebestyén Márta - ének
Agócs Gergely - fujara
Balogh András - kürt
Csávás Attila - szaxofon, klarinét
Gera Attila - szaxofon, duda
Gyenge Lajos - dob
Koppányi Zsolt - tuba
Kovács Ferenc - trombita
a Magyar Állami Népi Együttes táncosai (ének) és zenekara Pál István "Szalonna" (hegedű) vezetésével
Pannon Freskó
Gondolatok a "Pannon Freskó" hallgatása közben
A klasszikus Ókor hagyományai szerint a Négy Évszak ábrázolása amellett, hogy az égi és a földi szférára utalt, az örök Idő periodikusságának, a keletkezésnek és elmúlásnak a gondolatát fejezte ki. A négy évszak váltakozását az élet négy szakasszal (csecsemőkor, ifjúkor, érett kor, öregség) állították párhuzamba. Így ezekhez az ábrázolásokhoz a periodikus megújulás, az évről évre körforgásszerűen történő újjászületés gondolatköre is társítható.
Sebő Ferenc zenéje is ezt a kozmikus körforgást, periodikus megújulást fejezi ki a tavaszi ujjongástól kezdve az izzó nyári Naptáncon és Tűzugráson át addig, míg ligetünk el nem kezd hervadni, és bár még a bort dicsérjük, de a madarak már elvonulnak, majd a Nap elsötétül és haláltánccal köszöntjük a periodikus elmúlást, amelyet viszont az újjászületés és tavaszi ujjongás követ, amelyre az izzó nyári Naptánc és Tűzugrás jön, míg ligetünk el nem kezd..., és bár még, ...de már, majd a..., amelyet viszont...
A zene ihletője egy igazi pannon freskó volt, amely 1994-1996 között került elő Komárom-Szőny területén, a római kori Pannonia provincia Brigetio nevű városában, és ma a komáromi Klapka György Múzeumban látható. Egykor egy Előkelő városi ház lakomatermének mennyezetét díszíthette, utalva a gazda gazdagságára, aki minden évszakban roskadásig megrakhatta vendégei asztalát finomságokkal, az adott évszakra jellemző terményekkel.
dr. Borhy László
régészprofesszor
A Kárpát-medence jó ezredéve kialakult magyar állama a római provinciáról, Pannóniáról nevezte el magát.
Hagyományaink a messze európai múltban gyökereznek, minél többet tudunk róla, ez annál nyilvánvalóbb.
A történet eleje még a mítoszok ködébe vész.
Európét, a keleti királyleányt (földrészünk névadóját) a főisten, Zeusz rabolta el bika képében s vitte Krétára. De a Trójából menekülő Aeneász királyfi Római Birodalma már kiemelkedik az ismeretlenség ködéből.
A népvándorlás hullámai s a kereszténység évszázadai után a sok politikai változás ellenére is egységes kultúra alakult ki ezen a földrészen, melyet a mi magyar hagyományaink is hitelesen közvetítenek.
Műsorunk ezen az őseinktől örökölt nyelven mondja el emberi érzelmek, szerelem és halál fenséges harcait, a Tavasz (születés), a Nyár (beteljesülés), az Ősz (elmúlás) és a Tél (haláltánc) karakteres színeiben. Mint egy ásatás freskótöredékeit, úgy illesztjük össze az évezredek örökölt formáit, kincseit mai tudásunk, tánc- és zeneismeretünk, valamint klasszikus magyar költők énekelt szövegei segítségével.
A történelmi múltból ismert mozdulatok elevenednek meg élő hagyományainktól inspirálva.
Közismert dallamok különféle etnikai karaktert felvéve, mai világunk dinamikus hangzását bátran vállalva villantják fel összetartozásukat s bizonyítják az európai (s benne a magyar) kultúra-éltető, világot formáló hatását. A kialakuló kép egyszerre új és ismerős, átélhető és megélhető.
Sebő Ferenc
zeneszerző
A hangfelvétel a Hagyományok Háza Ethnic Stúdiójában készült, 2005-ben.
Producer: Perger László
Zenei munkatárs: Molnár Gábor
Hangmérnök: Konorót János