Idegen földre ne siess

Idegen földre ne siess,
Amíg hazádban megélhetsz,
Ne menj messze földre lakni,
Míg hazádban meg tudsz élni.

Idegennek, jövevénynek,
Nincsen becsüje szegénynek;
Idegen vagy, jövevény vagy,
Nincsen becsüd, ha szegény vagy.

Elbujdosom, megpróbálom,
Ha elveszek sem lesz károm;
Engem úgy sincs, ki sajnáljon,
Ki értem könnyet hullasson.

Én elmenyek közülletek,
Mert köztetek nem élhetek;
Valahára visszatérek,
Még kapjak meg belőlletek.

Édes rózsám, vigy el veled,
Ne hadd, elmaradjak tőled,
Mert ha elmaradok tőled,
Megszakad a szívem érted.

Elvinnélek, de nem lehet,
Mert idegen földre megyek,
Mert az utak nagyok, hosszak,
S a vizek es megáradtak.

Ne menj, rózsám, kételegve,
Arra nagy idegen földre;
Ha le találsz betegedni,
Ki fogja gondod viselni?

Ki tud, szívem, reád nézni,
Egy-két szóval megbíztatni,
Vagy egy falást enned adni,
Egy csepp vízzel megkínálni?