Bujdosik egy árva madár / Tegnap a Gyimesben jártam

Bujdosik egy árva madár,
Minden háztetőre leszáll,
Mindig csak azt csirikolja
Nem leszünk egymásé soha.

Milyen madár az a madár,
Ki kertembe szólani jár?
Csak szépen szól, de le nem száll,
Futok utána, meg nem vár.

Várj meg madár, még megvárnál,
Szived rejtekébe zárnál,
Mint drága kincset tartanál,
Társadnak megmarasztanál.

Hess ki madár a kertemből,
Ne pusztíts ki mindenemből!
Mindenből kipusztítottál,
Kerti rózsám nélkül hagytál.

Kesereg egy árva madár,
Ki ott fenn a fellegen jár;
Hát az olyan árva, mint én
Hogyne keseregne szegény.

Te kis madár, hogy tudsz élni,
Mikor nem is tudsz beszélni?
Látod, én mennyiket beszélek,
Mégis rózsám nélkül élek.

Tegnap a Gyimesbe jártam,
Bolondgombát vacsoráztam
Úgy megbolondultam tőle,
Megszerettem, aki főzte.

Ha szerettem, el is vettem,
Jaj, de jó életet éltem.
Sokszor mondtam én azóta:
Nem is volt az bolondgomba!

Fejik a fekete kecskét,
Verik a barna menyecskét.
Ott had üssék az oldalát,
Ne szeresse a más urát!

Ember, ember meg tudsz verni,
Egy pár csizmát nem tudsz venni;
Lábam kibújt a csizmából,
Mint a csirke a tojásból.

Asszony, asszony ki a házból,
Most jövök a korcsomából;
Tálat, csiprot, fazakakat
Mind fejedbe borogatok!

Ember, ember ki a házból,
Most jövök a fonóházból;
Guzsaly talpa a fejedbe,
Orsó hegye a szemedbe!