Az albumról
Az itt nyújtott anyag már csak egyes nép- vagy korcsoportok ma is élő zenéje. Az ösztönös, alkalmanként természetesen megszólaló muzsikálás száz év óta mind alacsonyabb hullámokban áramlik, ma már csak a magyar nyelvterület peremvidékein (főként Erdélyben és Moldvában) minden korosztály sajátja. Lakodalomban és más családi összejöveteleken a fiatalság még mindenütt tanul az öregektől, ha állandóan csökkenő mértékben is, de munka közben, séta vagy táncmulatság idején alig-alig hangzik nótázás. A halottsiratás a vártnál több helyen van még szokásban; aránylag nagy hagyományos dallamkészletet őriz a templomi énekesasszonyok emlékezete is.
Az egyenetlen gyakorlat miatt némely fontosabb dallamtípus és előadási sajátsága ma már nem kerülhet felvételre; ezeket csak a Pátria-felvételekből idézhetjük.
Fogadják köszönetünket a fáradhatatlan gyűjtők: Andrásfalvy Bertalan, Csenki Imre, Dobszay László, Domokos Pál Péter, Halkovics János, Jagamas János, Kallós Zoltán, Kiss Lajos, Maácz László, Manga János, Martin György, Olsvai Imre, Pesovár Ferenc, Sárosi Bálint, Vass Lajos és Víg Rudolf, valamint Sztanó Pál, aki nemcsak a lemezek technikai előkészítője, hanem szíves tanácsadónk is volt, végül Szendrei Janka, aki a kótázás és korrektúra fáradságos munkáját vállalta.
Külön dicséret illeti a fordító, Gombos Imre lelkes érdeklődését és gondos munkáját.
Legutoljára, de a legmelegebb köszönet a hagyományt szerettel őrző, önzetlen és türelmes énekeseknek és zenészeknek szóljon.
Rajeczky Benjamin