Nem ismertem az örömet

Nem ismertem az örömet, azt se tudom, milyen lehet?
A bánatot jól ismerem, mert az mindig itt van velem.

Elosztották a bánatot, ott se voltam, mégis jutott.
Ha még egyszer elosztanák, talán mind is nekem adnák.

Feljött a nap, elhaladott, búval kapott, búval hagyott.
Bús anyának bús gyermeke, én vagyok annak egyike.

Este napszentület után, könnyemmel áztatom párnám.
Nem virradok örömömre, nem sötétülök kedvemre.

Minden napfeljötte előtt, könnyemmel megmosdom előbb,
Mosdóvízre nincsen gondom, mert a könnyemben megmosdom.