Fordulj, kedves lovam, napszentület felé

Fordulj kedves lovam, napszentület felé,
Ugyse jövünk többet soha visszafelé;
Messze földre megyek, elbujdosom innet,
Szép szülőhazámat nem látom meg többet.

Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát, fakó lovam nyomát.
Jó ló volt a fakó, jó a viselete,
Áldja meg az Isten, aki felnevelte.

Porladozik csontja, fekete föld nyomja,
Az én bús szívem is csa a bú rongálja.
Árva vagyok, árva, mint réten a talló,
Kinek ékességét elverte a salló.

Az idegen földön olyan beteg vagyok,
Szomszédim házáig alig elámbolygok,
Szomszédim azt mondják; talán meg is halok,
Én is azt gondolom, meg sem is maradok.

Idegen országban, idegen emberek,
Járok az utcákon, senkit nem ismerek,
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek,
Ezen az én szívem de nagyon kesereg.