Száraz bokor a tetőn / Hogyha tudtad, hogy nem szeretsz

Száraz a bokor a tetőn, elhagylak régi szeretőm,
Elhagynálak, de sajnállak, mondd meg rózsám, mit csináljak?
Gyere rózsám, béküljünk meg, mi egymásnak engedjünk meg,
Mind így voltak, kik így jártak, mind megengedtek egymásnak.

Megfújnak azok a szelek, kiben rózsám szerettelek,
De még azok is megfújnak, kiben el kell felejtselek.
Bánom amit cselekedtem, amit veled elbeszéltem,
Nem beszéltem rosszakat, csak a jó igazságokat.

Amér­ én mindig dúdolok, csak mutatom, hogy víg vagyok,
Sír a szemem, kacag a szám, most fáj a szívem igazán.
Azt gondoltam eső esik, pedig a szemem könnyezik,
Az én szemem sűrű felhő, onnan ver engem az eső.

Én is voltam, mikor voltam, virágok közt virág voltam,
De rossz kertészre akadtam; keze alatt elhervadtam.
A szerelem szivet éget, ki nem hiszi, próbálja meg,
Én nem hittem, próbát tettem, azzal magam elvesztettem.

Hogyha tudtad, hogy nem szeretsz, hogy nem szeretsz szivedből,
Mér­ csaltad ki az álmot a szememből?
Hagytál volna békét a szerelemnek;
Jobb lett volna az én árva fejemnek.

Édesanyám volt az oka, volt az oka mindennek,
Mért nem adott engem a szeretőmnek?
Adott volna engemet oda annak,
Kit a szivem kiválasztott magának.