Ugrás a tartalomhoz

Ahol én eljárok / Megérett a búza

Antal Andrásné Kovács Emerencia

Etnikum
magyar
Gyűjtő
Sebő Ferenc
A felvétel helye
Izmény, Baranya megye
A felvétel ideje
1983. június 19.
Feldolgozottság
adatközlő által előadott

Szövegek

Ahol én eljárok

Ahol én eljárok, még a fák es sírnak,
Gyenge ágairól levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mer­ az én édesem mást szeret, nem engem!

Szomorú fűzfának lehullott az ága,
Arra reaszállott harminchárom páva.
S ki kékbe s ki zöldbe, ki tiszta fehérbe,
Csak az én édesem tiszta feketébe.

Az én édesanyám megharagudt reám,
Kitette zászlóját, veri szűvem búját.
Vedd bé édesanyám fekete zászlódat,
Vedd le a szűvemről ezt a nagy bánatot!

Megérett a búza

Megérett a búza, mert sok szél találja,
Megrepedt a szűvem, mert sok bú rongálja.
Akit a bú rongál fiatal korába­,
A­ ne várjon sok jót éltinek napjába­!

Gyászba borult az ég s az idő változik,
Csak a bú sokasul s az öröm távozik.
Vesztet ígér nekem az élet mindenbe­,
Mer­ gyötrelmet érzek halálig szűvembe­.

Leírás

Antal Andrásné Kovács Emerencia (1929, Andrásfalva)

a) Ahol én eljárok
Kodály 1914-es andrásfalvi gyűjtésének (Bartók – Kodály: EMN 40. sz.) kezdőszövegével is egyezik, csak utolsó sorának dallama fordul másképpen.

b) Megérett a búza
A zsoltáros típus hatalmas családjából (Dobszay – Szendrei: "Szivárvány havasán", Népzene és zenetörténet III. 66. sz. variánsa). Első versszaka egyezik Kodály 1914-es andrásfalvi gyűjtésével (erdélyi koldus dallamára, EMN 37. sz.).