Az albumról
Előadók:
Claude Flagel - ének, tekerőlant
Carmina Danubiana:
Juhász Katalin - ének
Csörsz Rumen István - ének, lant, koboz, fidula, reneszánsz gitár, citera, furulyák, zergekürt, hólyagsíp, doromb, ütőhangszerek
Szabó Zoltán - duda, furuláyk, ikerfurulya, klarinét, okarina, töröksíp, basszprímtambura
Közreműködik:
Kiss Ferenc - hegedű (11), tekerőlant (17)
Szabó Katalin - ének (19, 21)
Tövisházi Zsófia - hegedű (13, 14, 19)
Giso Grimm - violone (13, 18, 21)
A dalokat feldolgozta és hangszerelte:
Csörsz Rumen István, Szabó Zoltán
A felvétel a ZA-KI Etnofon Stúdióban készült 2004-ben.
Zenei rendező: Péterdi Péter
Claude Flagel Párizsban született, s első mesterei a francia népi énekmondók voltak. Kutatásai során feltárta a francia tekerőmuzsika repertoárját, játékát számtalan felvétel őrzi.
Az 1970-es évektől lemezkiadóként működik, a magyar népzenei együttesek munkáját is segítette. Népzene- és néptánckutatóként távoli kultúrák hagyományait adja közre (fonti musicali).
Carmina Danubiana
A trió muzsikusai ezen a néven 2001 óta dolgoznak közösen, de szólistaként és más zenekarokban is muzsikálnak. Céljuk a magyar és a kelet-európai népzene ritkán játszott dallamainak felkutatása és bemutatása hagyományos és feldolgozott formában.
A néprajzkutató Juhász Katalin és Szabó Zoltán népzenei tapasztalatait Csörsz Rumen István (Musica Historica) révén a középkori és reneszánsz előadói stílus is kiegészíti.
Magyarországon kívül felléptek már Belgiumban, Franciaországban és Németországban.
... Ez a lemez egy belga-magyar dokumentumfilm ("Keletre kéne menni, mert ottan szép az élet") A középkori vallon telepesek öröksége a Kárpát-medencében, rendező: Keresztessy Sándor, 2001), valamint egy rendhagyó koncertsorozat nyomán született. Olyan magyar és francia népköltészeti alkotásokat állítunk egymás mellé, melyek rejtett szálakon kapcsoltatot teremtenek Kelet- és Nyugat Európa folklórja között. Az egymással párokat alkotó balladák és dalok nem közeli rokonai egymásnak, inkább unokatestvéri viszony van köztük. közös vonásuk, hogy tartalmi vagy formai előképeiket a középkori Európában kell keresnünk...
... A lemezen hallható balladákat főként a francia és kelet-európai énekmondók stílusában mutatjuk be, szóló énekként, melyet egy-két hangszer kísér. A más műfajú dalokat a régi és népi hangszerek párhuzamos használatára épülő, szabad feldolgozásban szólaltatjuk meg. Két szöveg esetében még azt a játékot is megengedtük magunknak, hogy néhány szakaszt egy francia változatból emeljünk ki, másokat pedig a magyarból. Ezek a sosemvolt "ballada-kollázsok" egy olyan kulturális párbeszédre hívnak, melynek fényében talán másként tekintünk arra a bizonyos közös európai folklórra.